Kiállítás: Orosz István - Kockázatos
Hazugság-e, ha olyan teret ábrázol az
alkotó, s belé olyan tárgyakat helyez, amelyek a megszokott
látványnak ellentmondanak? Menekülés-e, ha ismeretlen
törvényekkel, új szabályokkal rendelkező világot talál ki magának,
hogy a megunt régiből átléphessen ebbe? És vajon nem azért
teszi-e mindezt, nem azért engedi-e észrevenni oly könnyen a képbe
rejtett turpisságokat, fortélyos megoldásokkal olykor épp maga
híva föl a figyelmet rájuk, hogy minél előbb rajtakapják?
Néha
úgy hiszem, hogy a józanész által eleve elfogadhatatlannak ítélt
paradoxonok talán mégis alkalmasak arra, hogy segítségükkel több
dolgot sejtsünk meg a világból, mint amennyit a hagyományos
logika mentén felfoghatunk. Arra bíztatnak, hogy fogadjuk kétkedve
a látszólag nyilvánvaló állításokat, és higgyünk benne, hogy a
világnak van egy másik, egy rejtett olvasata is, amelyet ugyan
körülményesebb meglelnünk, de olykor már a keresés is izgalmakkal
jár.
- Orosz István
A téma a kocka, ez az ősi geometriai forma. Jómagam, mondhatnám, hogy valamelyest kötődöm ehhez e formához (nevetés), ezért aztán elég hosszan tudnék beszélni a természetéről, az érdekességeiről, de most arról a szemléletről szeretnék inkább szólni, ami Orosz István műveiben megnyilatkozik. Ezek olyan grafikák, olyan képek, amiket jó és tanulságos nézni, mert arról beszélnek, hogy az, amit látunk, mennyire tőlünk függ. A vizualitás életünk meghatározó eszköze, amin keresztül megismerjük a világot. És ennek a megismerésnek sok érdekes kacskaringója van. Az, amit látunk vajon tényleg ott van-e, azt látjuk-e, ami ott van, vagy éppen valami mást? A látvány az agyunkban jön létre, egy folyamat eredményeként, ami rendkívül érdekesen alakul, és ennek egy külön területe, amikor elbizonytalanodunk a látványban, hisz nehezen tudjuk értelmezni azt, és ez a bizonytalanság megmozgatja a fantáziát, kibillent a megszokott háromdimenziós világból, és a visszatérés mindig nagyon tanulságos. Ezek a képeken valójában nem optikai csalódások, sokkal mélyebbek azoknál, és ezért sokkal igazabbak is. Amikor mást látunk, az nem azt jelenti, hogy tévedünk, hanem azt, hogy többet látunk, mint ami ott van, fölépítünk valamit, a látvány csak a kiindulópontja ennek a valaminek, az igazi eredmény az bennünk jön létre.
- részlet, Rubik Ernő megnyitóbeszédéből
Elérhetőség:
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
1031 Budapest, Korona tér 1
Megtekinthető:
2017. április 9. ig keddtől vasárnapig 10-18 között
Kép és szöveg forrása: http://utisz-utisz.blogspot.hu/2017/02/koc-ka-za-tos.html http://www.mkvm.hu/index.php?p=list&id=226&tbl=kiallitas
.jpg "Albrecht Dürer: Apokalipszis")
0 megjegyzés: